tag:blogger.com,1999:blog-5104178514131482506.post6618391190237602860..comments2010-05-13T11:20:49.533-07:00Comments on Kultúrfürdő 2008: BAROKK HANGSZERES ESTkishalashttp://www.blogger.com/profile/03816984609292125433noreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-5104178514131482506.post-87962857142557427322010-05-13T11:20:49.533-07:002010-05-13T11:20:49.533-07:00Utólagos beszámoló Repülőhaltól:
A hideg mint mot...Utólagos beszámoló Repülőhaltól:<br /><br />A hideg mint mottó vonult végig a koncerten. Meghatározta a közönség számát, a kezek állapotát, a hangszerek hangmagasságát és az egész hangulatot, amely egyetlen vízióvá kristályosult bennem: a téli barokk. Egy olyan műfaj, amit eddig csak a festészetben tapasztaltam meg Pieter Breughel képein.<br /><br />Hidegben másként szólnak ugyanazok a régről ismert darabok – például a kétszólamú invenciók, amiket Zsókáék játszottak fuvoladuóként. Kristályosan szólaltak meg a hangok a levegőben, de azon a kis úton, amin a fülünkből az agyunkba értek, már azt a meleg lélegzetet éreztük, amit nem sajnáltak ezek a lányok a hangszerbe fújni. A hideg sokmindent megváltoztatott, de érintetlenül hagyta a játékosok odaadását és vele együtt a minőséget, amely élménnyé varázsolta ezt az estét.<br /><br />Nem tudhatjuk, milyen érzés, amikor egy jól kigyakorolt futam megbicsaklik, mert egyszerűen bizonyos hőmérséklet alatt nem engedelmeskednek az izmok olyan sebességgel, és ugyanez a helyzet az ingerületátvitellel is. Heroikus az ide illő szó – mert olyan "körülmények ellenére" típusú zenélést kaptunk, amitől először elszégyelli magát az ember, aztán felvillanyozódik, és tele lesz tervekkel. Átérzi az igazságát annak, hogy "a körülmények legfeljebb kötelezhetnek, de semmi alól fel nem menthetnek". A közönség egy emberként érezte ezt – érdemes volt az arcokat nézni. A szimpátiahullámok pedig visszasugárzódtak a zenészekre.<br /><br />Nos ilyen koncerten voltunk – hogy Huba korábbi levelére reflektáljak: megintcsak volt kibe beleszeretni (erre most a lányoknak is nyílt tér egyidejűleg). A frissen felgyúgyult Titi "őrülete" Dáviddal – akitől percenként leesett az állam. CD minőségben játszotta fagotton a virtuóz hegedűsöknek szánt darabot. Évi mélységbe csalogató Bach-szvitje, aminek a legmélyebb pontján szállt ki – zavarodott fejjel hagyva mindenkit. Alig hittük, hogy itt most vége. És hát Ney Andi, akitől még sosem hallottam rosszat, de még olyat se, amire a "nem egészen" árnyéka rávetül. Ez a nő mindenbe beleszövi teljes lényét, mert nem maradhat kívül egy porcikája sem.<br /><br />A végén pedig egy pajkos fuvallat (a Halastó házilidérce) is beszállt a kamarába. Összezilálta a kottákat a darab közben, hogy demonstrálhassa: a hiba nem hiba, hanem a mű része. Először sajnáltam, hogy nem ismételték meg ráadásként ezt a finálét, de aztán rájöttem, hogy ez így volt jó.<br /><br />És már két órája vége és még most is jó. Pont olyan jó.kishalashttps://www.blogger.com/profile/03816984609292125433noreply@blogger.com