Fábri Flóra - csembaló
Polonyi Artemisz - ének
Vásárhelyi Zsóka - fuvola
Az egész még tavaly kezdődött. Felkértem Artemiszt, hogy csillogó, filigrán szopránjával színesítse a csembaló-szólókoncertem műsorát (szükség volt akkor a fellépésre meg rutinra nagyon, mert ő Hágába felvételizett, én meg Münchenbe...) A koncert és a próbák varázslatos emlékként maradtak meg bennünk, de a távolság, mint üveggolyó, közénk állt, így az együttműködés következő állomására várni kellett, nem is tudtuk mennyit… amikor jött ez a Törökfürdő. Na meg Artemisztől a telefon, hogy akkor most is csináljunk valami hasonlót. Illetve hogy mi lenne, ha még fuvola is jönne hozzá? – jó! Így jött Zsóka a képbe - aki a koncerten még altfuvolázni is fog- és így történt, hogy a nyár legmelegebb hetében bevetettük magunkat egy napsütötte budai lakásba, ahol a földön szétszórt kottahalmazok közt egyensúlyozva önfeledten készültünk a mai estére, egyfajta időtlen lebegésben, mint ahogy John Dowland is írja: Time stands still.
Artemisz tehát Hágában jazzéneket tanul, Zsóka Budapesten biológiát, én Münchenben csembalózni… így lettünk mi egy trió. A barokk elnevezés a műsor jellegére utal, a bringa pedig arra a tényre, hogy a próbákra mindig biciklivel érkeztünk, pedig össze se beszéltünk.
/Fábri Flóra/