Az egész talán még Csábon kezdődött, amikor a Cupido felkészítő táborban Andi és Dávid mint fuvoladuó tanszaki hangversenyt rögtönzött a lelkes közönséget alakító kórustagok számára, Évi pedig olyan szépen játszotta a Bach-okat a tornaterem sötétjében, hogy nemsokára a fél kórus odagyűlt és szép lassan jam-partyba csapott át az este. Már ekkor világossá vált: ebből egyszer valami még születni fog.
Azóta persze mindenki visszatért a saját hangszeréhez, de az ötlet nem sikkadt el, és a Halastó kórus hangszeren játszó tagjai közül néhányan összeálltunk, hogy némi barokk muzsikával töltsük meg a Törökfürdő medencéjét.
Elhangzik:
Vivaldi: a-moll szonáta I-II. t.
J.S.Bach: 3 kétszólamú invenció
J.S.Bach: Allemande, Courante és Sarabande a d-moll gordonka szvitből
J.S.Bach: Duó a Klavierübung IV. kötetéből
J.S.Bach: 3 kétszólamú invenció
J.S.Bach: Esz-dúr szonáta II-I. t.
J.S.Bach: 3 kétszólamú invenció
Corelli: La Folia
J.S.Bach: Nun komm, der Heiden Heiland – korálelőjáték
Előadják:
Fábri Flóra - csembaló
Juhász Éva - gordonka
Ney Andrea - oboa
Palojtay Dávid - fagott
Széplaki Márk - gordonka
Szikora Borbála - fuvola
Vásárhelyi Zsóka - fuvola
Utólagos beszámoló Repülőhaltól:
VálaszTörlésA hideg mint mottó vonult végig a koncerten. Meghatározta a közönség számát, a kezek állapotát, a hangszerek hangmagasságát és az egész hangulatot, amely egyetlen vízióvá kristályosult bennem: a téli barokk. Egy olyan műfaj, amit eddig csak a festészetben tapasztaltam meg Pieter Breughel képein.
Hidegben másként szólnak ugyanazok a régről ismert darabok – például a kétszólamú invenciók, amiket Zsókáék játszottak fuvoladuóként. Kristályosan szólaltak meg a hangok a levegőben, de azon a kis úton, amin a fülünkből az agyunkba értek, már azt a meleg lélegzetet éreztük, amit nem sajnáltak ezek a lányok a hangszerbe fújni. A hideg sokmindent megváltoztatott, de érintetlenül hagyta a játékosok odaadását és vele együtt a minőséget, amely élménnyé varázsolta ezt az estét.
Nem tudhatjuk, milyen érzés, amikor egy jól kigyakorolt futam megbicsaklik, mert egyszerűen bizonyos hőmérséklet alatt nem engedelmeskednek az izmok olyan sebességgel, és ugyanez a helyzet az ingerületátvitellel is. Heroikus az ide illő szó – mert olyan "körülmények ellenére" típusú zenélést kaptunk, amitől először elszégyelli magát az ember, aztán felvillanyozódik, és tele lesz tervekkel. Átérzi az igazságát annak, hogy "a körülmények legfeljebb kötelezhetnek, de semmi alól fel nem menthetnek". A közönség egy emberként érezte ezt – érdemes volt az arcokat nézni. A szimpátiahullámok pedig visszasugárzódtak a zenészekre.
Nos ilyen koncerten voltunk – hogy Huba korábbi levelére reflektáljak: megintcsak volt kibe beleszeretni (erre most a lányoknak is nyílt tér egyidejűleg). A frissen felgyúgyult Titi "őrülete" Dáviddal – akitől percenként leesett az állam. CD minőségben játszotta fagotton a virtuóz hegedűsöknek szánt darabot. Évi mélységbe csalogató Bach-szvitje, aminek a legmélyebb pontján szállt ki – zavarodott fejjel hagyva mindenkit. Alig hittük, hogy itt most vége. És hát Ney Andi, akitől még sosem hallottam rosszat, de még olyat se, amire a "nem egészen" árnyéka rávetül. Ez a nő mindenbe beleszövi teljes lényét, mert nem maradhat kívül egy porcikája sem.
A végén pedig egy pajkos fuvallat (a Halastó házilidérce) is beszállt a kamarába. Összezilálta a kottákat a darab közben, hogy demonstrálhassa: a hiba nem hiba, hanem a mű része. Először sajnáltam, hogy nem ismételték meg ráadásként ezt a finálét, de aztán rájöttem, hogy ez így volt jó.
És már két órája vége és még most is jó. Pont olyan jó.